Felszabadulás

Mikor megismertem, úgy éreztem, ő az, akit nekem teremtett az élet – csak hogy ilyen teátrálisan fejezzem ki magam. Első pillantásra felcsapott köztünk a szerelem lángja, ami úgy tűnt, csak úgy oltható el, ha megadjuk magunkat a tűznek, s együtt veszünk el benne.

Tudom, én ugrottam is volna, mert hittem, hogy a lángokon túl boldogság vár rám Vele – de ő meg volt kötve, és egy másik parázshoz láncolva nem jöhetett. Csak szavait kiáltotta át onnan a nyári éjszakában, miközben engem tovább perzselt az a tűz – a közös tüzünk -, melyet e szavakkal mindig csak tovább éltettünk.

Álmokat építettünk a lángokból: szép képzeteket arról, hogy mi lenne, ha… Mi lenne, ha nem lenne a béklyója, mi lenne, ha együtt lennénk, mi lenne, ha hozzám jönne haza… és mi lesz, miután elvágja azt a kötelet. És én hittem ezeknek az álmoknak, mert hinni akartam bennük. Akartam őket, sőt, fájdalmasan vágytam és vágyom rájuk. S nem is csak a közösen alkotottakra, hanem azokra is, melyek csak az én elmémben születtek, s formálódtak.

Egy közös kempingezés és sziklamászás.

Ketten a sátorban, míg kint tombol a nyári vihar.

Az erdő mélyén vadkempingezni, ahol csak a miénk az idő és a tér.

Meztelenül állni a patak mellett, a biztonság érzésével a szívünkben.

Álmos vasárnap felébredni, majd az egész napot az ágyban tölteni – persze izgalmas játékokkal.

Hétköznap este a kanapén ülni, olvasni, és csak lenni ketten a csöndben.

Vagy éppen… áh…

Az elképzeléseknek nincs vége, de az írottaknak igen. Mert felesleges olyan dolgokra papírt pazarolni, amik sosem válnak valóra – elég, ha ezek csak álmokként – elengedett álmokként – maradnak meg számomra.

De talán az álmoktól búcsúzni a legnehezebb, hiszen az ember olyan tökéletesre csiszolja őket, amilyenek a valóságban nem is lehetnének – és ezek elvesztése kínzóan fájdalmas.

***

És ezt éreztem én is, ezt a kínt és tehetetlenséget – legalább egy héten át.

Aztán egy jóleső esti mászás után, hazafelé sétálva a fákkal övezett sétányon, belém csapott egy gondolat. Ráébredtem, hogy tévedésben élek, s e tévedés tesz engem boldogtalanná – miközben a valóság sokkal üdítőbb képet fest ennél. És ott, abban a pillanatban megértettem a lényeget, amitől először teljes nyugalom árasztott el, majd az utca közepén egész egyszerűen önfeledt kacagásban törtem ki.

És hogy mi volt ez a megvilágosodás?

Az, hogy rájöttem, az álmaimat nem neki álmodtam, hanem magamnak – és ha ő nem valósítja meg velem őket, akkor majd meg fogja más.

És ez… nos ez egy hihetetlenül felszabadító érzés.

Reklámok

Döntéshozatali kisokos

A döntéshozatal, tudom, nehéz. Nehéz, hiszen a mai világban gyakorlatilag folyamatosan döntéseket kell hoznunk, ami kifáraszt, és ezért a fontos helyzetekben hajlamosak vagyunk odázni a lépések megtételét – hiszen mi van, ha tévedünk?

Nos, az van, hogy ez benne van a pakliban. Lehet, hogy néha rossz döntéseket hozunk – de még egy rossz döntés is jobb a nem döntésnél. Mert bár a világ elhiteti velünk azt is, hogy mindent megkaphatunk, nem is kell igazán választanunk, de ez (ahogy korábban is írtam), nem igaz. Nem lehet egyszerre mindent birtokolni, mert akkor semmi sem igazán a tied – és ez így van jól.

Talán a döntéshozatal legnagyobb nehézségét a hozzáállás okozza – az, hogy azt nézzük, miről mondunk le az által, hogy valami mellett letesszük a voksunkat. Nos, erre én azt a segítséget tudom mondani, hogy ne ezt nézd. Ne úgy fogj fel egy választást az életedben, hogy ezáltal hány másik lehetőséget adsz fel, hanem úgy, hogy mennyit nyersz az által, hogy a választott helyen kötsz ki. És ha megtetted az első lépést ezen a kiszemelt úton, akkor ne nézz vissza bánkódva, hogy mi lett volna, ha mást választasz – főleg, mivel sosem tudhatod, hogy akkor hogyan alakult volna valójában a sorsod -, hanem azt az életet építsd, ami mellett döntöttél, és tarts is ki mellette.

Viszont attól se ijedj meg, ha rájössz, hogy mégsem az lett a választásod eredménye, amire számítottál. Ilyen is előfordul. Ekkor pedig meríts bátorságot ahhoz, hogy beismerd magadnak, hogy tévedtél – és tervezz újra. Mert csak azért, mert egyszer elhatároztad magad, még nem biztos, hogy mindenáron ki is kell tartanod a döntésed mellett. Egy szintig persze igen, de eljöhet egy olyan pont, amin túl már nem éri meg – ez mindig az adott helyzettől függ. A lényeg, hogy mindig lehet újra tervezni, és az adott körülményeknek megfelelően ismét változtatni: vagy azzal, hogy kilépsz a szituációból, vagy azzal, hogy a helyzetet újítod meg. Mert azzal, hogy meghoztál egy nagy döntést, még nem zárul le az élet – jönnek újabb és újabb kérdések, amikre újra és újra válaszokat kell adnod. És ez mind rizikós, persze.

De ez az élet. 🙂

Svéd sáfrányos-túrós bucik

Mindig szerettem magamnak sütni a péksüteményeket, ezért már korán megszoktam, hogy hogyan illesszem be a mindennapokba ezeknek az elkészítését. És az is jellemző volt mindig, hogy teljes kiőrlésű lisztekkel dolgoztam, úgyhogy éppen ezért nem is esik igazán nehezemre, hogy mindent … olvasásának folytatása

Szerecsendióval ébresztő muffin

Életem szenvedélyesen sütögetős része úgy 12 éves koromban kezdődhetett egy piskótával, amit a nagymamámnak vittem kóstolóba, aki büszkén jegyezte meg, hogy milyen szép, könnyű lett a tészta már első próbálkozásra is. Ez a mondata, emlékszem, nagyon bátorítólag hatott rám, ezért innentől már egyre kevésbé lehetett eltántorítani a konyhai alkotásoktól.

Persze nem léptem rögtön a tortacsodák mezejére – csak szépen lassan haladtam. Először az akkoriban éppen aranykorukat élő muffinok világát fedeztem fel magamnak, és válogattam ki belőle kedvenceimet.

Egy francia reggeli muffin névre keresztelt darab volt – a meggyes-mákos süti mellett – az egyik tuti befutó, ami rendszeresen került az asztalra, mert imádtam a finoman édes, szerecsendiótól illatozó puffancsokat.

Ezt, a korábbi kedvenc receptet alakítottam át IR baráttá, mert így tökéletes kis csomagolnivaló tízóraira vagy uzsonnára.

mDSC_3678

Hozzávalók (12 darabhoz)

Tészta:

  • 200 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
  • 120 g eritrit
  • 80 g puha vaj
  • 2 teáskanál chia mag/őrölt lenmag
  • 200 ml víz
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1 csipet só
  • 1 teáskanál őrölt szerecsendió
  • 1/4 teáskanál vaníliapor / 1 teáskanál vanília kivonat

mmDSC_3676

Elkészítés

A lisztet elkeverjük a sütőporral és a sóval, a chia magokat pedig a vízbe áztatjuk és félretesszük pár percre.

Kihabosítjuk a vajat az eritrittel, majd belereszeljük a szerecsendiót, hozzáadjuk a vaníliát és a megkocsonyásodott chia magokat a vízzel együtt. Végül a lisztes keveréket is hozzáadjuk és homogén masszává keverjük.

Muffinformákat kibélelünk papírkapszlikkal (vagy kikenjük vajjal), és egyenlő arányban eloszlatjuk a tésztát a 12 mélyedésben, majd 180°C-os sütőben sütjük kb. 20-25 percig.


Egy adag szénhidrát tartalma: 10 g
Egy adag kalóriatartalma: 112 kcal

 

Diétabarát háztartási keksz házilag

A szülinapokon nálunk tradicionálisan az édesanyám által kikísérletezett és tökéletesített túrótorta az ünnepelt ajándéka. Amikor belekóstolok, mindig a gyerekkorom gondtalan pillanatai jutnak eszembe, és ez segít, hogy a születésnapomon – bármennyi gyertya is legyen ezen a tortán – mindig újra kiskölyöknek érezhessem magam.

Ennek a süteménynek viszont IR diéta szempontjából van egy nagy gondja: az alapja bolti háztartási kekszből készül eredetileg, ami se nem teljes kiőrlésű, se nem cukormentes, így idén ki kellett találnom valamit ennek helyettesítésére. Persze nem is agyaltam rajta igazán sokáig, hanem rögtön összedobtam egy házi háztartási kekszet, amibe magam válogattam a megfelelő hozzávalókat – és így nekem sem kellett lemondanom a túrótortám nyújtotta örömökről. 🙂

mDSC_3770

Hozzávalók

  • 100 g teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 100 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
  • 60 g vaj
  • 60 g eritrit
  • 1 db tojás
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1 csipet só

Elkészítés

A vajat elkeverem az eritrittel, majd hozzáadom a tojást, és ezzel is elegyítem.
A liszteket összekeverem a sóval és a sütőporral, majd ezt is a vajas masszához adom.

Fóliába csomagolom és legalább egy órára, de akár egy éjszakára is hűtőbe teszem.

Pihentetés után előmelegítem a sütőt 180°C-ra.

A tésztát előveszem, kinyújtom körülbelül 2 mm vastagra és formára szaggatom és a darabokat megszurkálom. Mivel esetemben a kekszek tortaalapba kerültek összetörve, nem cicóztam vele sokat, csak felkockáztam, villával lyukasztgattam és így mentek a sütőbe, ahol 10-15 perc alatt készre sülnek.


Teljes adag szénhidrát tartalma: 126 g
Teljes adag kalóriatartalma: 1240 kcal

Brokkolimánia

A brokkoli-hajdina páros régi szerelmem, amit már ezerféleképpen készítettem, de a variációk száma végtelen (itt is).

Most egy nagyon finom kis fogás kerekedett belőle ebédre, kicsit mártogatós, kicsit kanalazós, és szuperélvezetes. 🙂

brokkoli_hajdina_masala

Hozzávalók (1 adag)

  • 50 g hajdina
  • 300 g brokkoli
  • 100 g csirkemell
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 1-1 tk. tandoori masala

Mártogatós

  • 50 g joghurt
  • 5 ml szójaszósz
  • 2 csepp stevia
  • ½ tk fokhagymapor
  • 2 g tabasco

Elkészítés

A hajdinát 3-szoros mennyiségű sós vízben feltesszük főni.

A brokkolit megtisztítjuk, rózsáira szedjük, a rózsákat pedig félbevágjuk. Kevés olajjal, sóval és 1 teáskanál fűszerrel összekeverjük. A vágott felületével lefele tepsire pakoljuk és 220 °C-os sütőben 15 perc alatt pirosra sütjük.

A mártogatós hozzávalóit összekeverjük és tálalásig félretesszük.

A csirkét feldaraboljuk, megszórjuk sóval és 1 teáskanál masalával, majd kevés olajon megpirítjuk. Eddigre kb. elkészül a hajdina és a brokkoli is.

Tálaláskor mindent tálra szedünk, és a brokkolit és csirkét a szószba mártogatva fogyasszuk.


Egy adag szénhidrát tartalma: 45 g
Egy adag kalóriatartalma: 440 kcal

Borsós brassói-féle

Brassói terén ahány ház, annyi szokás, de az az igazság, hogy nálunk nem volt jellemző ez az étel, úgyhogy magamnak kellett kikísérleteznem egy saját változatot – és azt is mindig variálom.

Éppen ezért nem is mondanám ezt Az Egy Igazi receptnek, de az biztos, hogy egy szuper változat, és a borsóval megspékelve még a szemnek is üde látványt nyújt ebben a ködös-nyálkás januári időben.

mDSC_3632.jpg

Hozzávalók (1 adag)

  • 100 g sertéskaraj
  • 200 g burgonya
  • 100 g zöldborsó
  • 1 gerezd fokhagyma
  • Só, bors
  • 1 teáskanál pirospaprika
  • 1 teáskanál majoranna
  • 10 ml olívaolaj

Elkészítés

A burgonyát kockázzuk fel, töröljük szárazra és kevés olajon pirítsuk körbe 1-2 perc alatt. Ezzel kérget képezünk a krumplin, így az a főzés során nem fok szétesni. Ezt követően tegyük sós vízzel teli lábasba és főzzük puhára.

A húst kockázzuk fel, a krumplihoz hasonló méretű darabokra. A hátrahagyott serpenyőbe öntsük bele a maradék olajat, és reszeljük rá a fokhagymát, majd a húst, és pirítsuk körbe. Sózzuk, borsozzuk, illetve egy csipet majorannával és pirospaprikával fűszerezzük.

Ha a hús átsült, öntsük a serpenyőbe a zöldborsót is, és pároljuk vele puhára. Végül a burgonyát is szűrjük le és forgassuk össze a húsos-borsós keverékkel. Kóstoljuk, ha kell tegyünk még hozzá fűszereket, majd tálaljuk.


Egy adag szénhidrát tartalma: 50 g
Egy adag kalóriatartalma: 411 kcal

Mézeskalácsfűszeres csiga

mDSC_3621

Hozzávalók (10 darabhoz)

Tészta:

  • 225 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
  • 5 g szárított élesztő
  • 1/2 teáskanál sütőpor
  • 40 g eritrit
  • 125 ml langyos víz
  • 35 g olvadt vaj
  • 1 csipet só

Töltelék:

Elkészítés

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd meleg helyen duplájára kelesztjük kb. 30 perc alatt.

A töltelék hozzávalóit szintén összekeverjük.

Pihentetés után a tésztát téglalappá nyújtjuk kb. fél centi vastagon, majd egyenletesen elkenjük rajta a tölteléket. A hosszabb oldalától feltekerjük, majd félbevágjuk, a feleket pedig 5 részre osztjuk.

Egy tepsire helyezzük a csigákat, egymástól kicsit távolabb, hogy legyen helyük nőni, és 250°C-os sütőben 8-10 perc alatt készre sütjük.

 

Egy adag szénhidrát tartalma: 15 g
Egy adag kalóriatartalma: 130 kcal

Gyros – házi tzatzikivel, házi tortillába tekerve

mDSC_3606

Hozzávalók (1 személyre)

Tortilla:

  • 50 g teljes kiőrlésű tönköly liszt
  • ½ tk só
  • ½ tk sütőpor
  • 30 ml langyos víz

Tzatziki

Gyros hús

További belevalók

  • 1 levél saláta (kb. 50 g)
  • 1 kisebb paradicsom (kb. 50 g)
  • hagymakarikák ízlés szerint

 

Elkészítés

A tortilla alapanyagait néhány percig gömbölyűvé gyúrjuk, majd félretesszük pihentetni legalább 10 percre.

Ezalatt a tzatzikihez az uborkát nagy lyukú reszelőn legyaluljuk, majd a levét alaposan kinyomkodjuk. A joghurtot és a tejfölt összekeverjük a fűszerkeverékkel és a paprikával, majd ebbe forgatjuk az uborkát. Tálalásig állni hagyjuk.

A paradicsomot felszeleteljük, a salátalevelet megtisztítjuk és leszárítjuk. Ha szeretnénk bele hagymát, abból is vágunk néhány karikát.

A csirkemellet kisebb darabokra vágjuk, majd összeforgatjuk az olívaolajjal és a fűszerkeverékkel, és ezt is félretesszük, amíg a tortillát készre sütjük.

A tortilla tésztáját elővesszük és enyhén lisztezett felületen vékony, kerek lappá nyújtjuk. Egy serpenyőt hevítünk szárazon, majd ebben sütjük meg a tortillát – 1-2 perc alatt mindkét oldalán. Ha már szép barna, kivesszük és félretesszük, a serpenyőt azonban megtartjuk, mert ebbe jön a hús, amit szintén gyorsan, néhány perc alatt készre pirítunk.

Most már csak összeállítani kell. Érdemes a gyrososoktól ismert alufóliás megoldással élni, mert bizony ez is csöpögni fog – de egy jó tekercs ettől az igazi 🙂

Szóval kiterítünk egy alufóliát, amire ráfektetjük a tortilla lapot (kicsit lógjon le felül). Egy kevés tzatzikivel megkenjük (éppen csak, hogy tapadjon), és erre helyezzük a salátalevelet – úgy, hogy a tortilla lap alján legyen egy kis kihagyott terület, amit majd visszahajtunk. Következőnek jöhetnek a paradicsomszeletek, illetve ízlés szerint hagymakarikák is. Most következik ismét egy kanál tzatziki, amire jöhetnek a megpirított húsdarabok, és végül a maradék joghurtos salátával fejeljük meg az egészet.

A tekeréshez az alsó, kihagyott részt fel-, az oldalsókat pedig behajtogatjuk, majd az alufóliával is körülbéleljük, hogy összefogja a tekercset és megvédjen fogyasztás közben a lecsöpögő szafttól.

 

Egy adag szénhidrát tartalma: 43 g
Egy adag kalóriatartalma: 425 kcal

Intézményi barátság és tejszínes képviselőfánk

Vannak intézményi barátok. Olyanok, akikkel együtt jársz suliba, együtt dolgozol, és az adott hely keretein belül beszélgettek, együtt végzitek a munkát, együtt vállaltok feladatokat, megosztjátok a gondolataitokat. Ezek nem igazi barátságok. Nem olyan minden sejtedig, minden pillanatodba belenyúló darabok, akikről tudod, hogy ott lesznek melletted mindig. Nem. Ezek a barátságok csak az adott intézmény keretein belül érvényesek. És ha elmész onnan, végük szakad. Lehet, hogy találkoztok még néha, de sosem merül el olyan mélyen, mint a valódi, ízig-vérig barátokkal való kapcsolat.

Persze ezek is kiléphetnek az intézményi keretekből. Egy idő után elkezdtek közös programokat gyártani, együtt mozizni, koncertekre járni, vagy csak éppen beültök egy kávéra valahova. Ilyenkor lesz izgalmas a dolog. Kiderül, mennyire passzoltok egymáshoz úgy, hogy nincs kényszer a kapcsolatotokon. Nem azért vagytok már egymás mellett, mert nincs az adott körben jobb, akivel az időtöket tölthetnétek, hanem azért, mert így a legjobb mindkettőtöknek. Innen már lehet, hogy igaz barátsággá válik a dolog.

És van a legérdekesebb szituáció is. Amikor nem vagytok intézményi barátok, pedig egy intézménybe jártok. Csak léteztek egymás mellett évekig, tele feltételezésekkel a másikról, amik lehetnek jók is, rosszak is, de csak feltételezések. Aztán kikerültök a közös intézményből, anélkül, hogy igazán megismertétek volna egymást. Majd később, valamilyen okból kifolyólag egy helyre keveredtek. Pár órát, napot együtt kell töltenetek, és kiderül, a feltételezéseitek fele sem volt igaz. Kiderül, hogy fantasztikusan töltitek az időt együtt, és rögtön beléptek a valós barát fázisba. És akkor rájössz, hogy valaki ott volt melletted évekig, míg te másokkal töltötted az időt ahelyett, hogy észrevetted volna őt. És ezek a mások megmaradtak intézményi barátoknak, míg róla kiderült, hogy igaz barát lehetett volna már akkor is.

Persze kérdés: akkor is barátok lettetek volna, ha csak az intézményi szinten ismerkedtek össze? Lehet, hogy a sors pont azért terelt titeket így, hogy ne csak intézményi barátok legyetek, hanem ismerjétek fel, hogy nektek több közös vonásotok van annál, hogy megragadjon a dolog ezen a szinten. És épp ezért kaptátok ezt a lehetőséget. Ki tudja. Mindenesetre örülök, hogy így alakult, mert pár ember hiányozna az életemből, ha csak intézményi barát lett volna – köztük Juli is, akivel bár messze sodort az élet minket egymástól és így ritkán találkozunk, de akkor mindig minőségi időt tudunk együtt tölteni – ahogy tettük ezt ma is.

 

A hét zárására pedig egy erősen megkésett recept – már ha azt vesszük, hogy a fánk a farsangi szezon süteménye. De ez engem most roppant mód hidegen hagy. Mert ki mondana nemet egy vaníliás, tejszínes, roppanós karamellkéreggel burkolt, mandulaforgácsba forgatott csábítónak?

Egyébként nem vagyok nagy fánkrajongó. Egészen addig a képviselőért nem voltam oda, míg a cukrásztanfolyam során nem kellett mindenképpen csinálnom. Ott aztán fordult a kocka, mivel rájöttem, hogy – nem meglepő módon –  az a verzió, amit én csinálok itthon valódi alapanyagokból az köszönőviszonyban sincs a cukrászdai emlékeimben élő vacakokkal (tisztelet a kivételnek).

Most ennek a receptje következik, de a lényeg benne a rengeteg vanília (nem kristály vanilin), és a friss, zsíros tejszín (csak semmi főzőtejszín).

 

P1130011 másolatd

Hozzávalók:

Tésztához:
100 g liszt
100 g vaj
100 g víz
csipet só
csipet cukor
4 tojás

Töltelékhez:
500 ml tej
75 g liszt
150 g cukor
3 tojás
vanília (por, mag, esszencia, stb.)

Tejszínhabhoz:
250 ml tejszín
cukor és vanília ízlés szerint

Tetejéhez:
kb. 100 g cukor
stiftelt mandula

Összeállítás:

A tésztához a vizet a vajjal, sóval és cukorral összeforraljuk. A forrásban lévő anyaghoz hozzáadjuk a lisztet. Közben folyamatosan keverjük. A tésztát ezután alaposan reszteljük (hevítjük, és mint az őrült keverjük addig, míg el nem válik az edény falától). Ezután levesszük a tűzről, picit hagyjuk hűlni, majd egyesével hozzáadjuk a tojásokat is. Csillagcsöves nyomózsákba töltjük, és kis csókokat formálunk belőle (igazából nem fontos a csillagcső, ha valakinek nehézkés így, nyomhat sima csővel is kis halmokat).

Forró, 220 °C-ra előmelegített sütőbe tesszük. Így sütjük, míg kérget nem kap, majd levesszük 200 °C-ra a hőmérsékletet, és készre sütjük.

A tetejére a cukrot aranybarnára olvasztjuk. Ebbe mártjuk a kisült fánkok felső harmadát, majd a stiftelt mandulába forgatjuk. Ezt a műveletet végezzük óvatosan, mert a 150 °C-os cukor a bőrünkön nem túl király érzés. Tapasztalatból mondom. (mert az, hogy a konyhában töltöm fél életemet, még nem jelenti azt, hogy nem égetem meg magam ugyanannyira, mintha nem így tennék).

Ezt ekkor félretesszük.

A sárgakrémhez a tojássárgáját a tej negyedével és a liszttel sűrű péppé keverjük. A maradék tejet a cukor felével és a vaníliával felforraljuk, majd a tojásos pépre öntjük. Visszatesszük a tűzre és besűrítjük. Közben a tojások fehérjét a cukor másik felével kemény habbá verjük, és a még forró főzettel összeforgatjuk.

A fánkok kalapját (a kimártott, panírozott részt) levágjuk. Az alsó felébe töltjük a még meleg krémet, és hagyjuk hűlni.

A kellően lehűtött tejszínből és ízlés szerinti cukorból kemény habot verünk. Esetleg adható hozzá habfixáló is, ha nem akarjuk, hogy nagyon összeessen. Csillagcsöves zsákból a sárgakrémre adagoljuk, majd minden fánkra ráhelyezzük a saját kalapját.

Ezt a süteményt érdemes frissen fogyasztani. Ilyenkor a tészta még nem ázik át a krémtől, a töltelék lágy, a hab könnyű, légies, a mandulás karamellkéreg a tetején pedig roppanós, isteni kontrasztot adva így a többi rétegnek.